Csak annyit szerettem volna, hogy ezennel újra elérhető a kritikarendelés, és ha nem bánjátok, szeretnék egy kis önreklámot; Nemrég nyitottam egy blogot, a neve Özönvíz, nézzetek be!
Ui.: Még mindig lehet jelentkezni a blogversenyünkre, ne hagyjátok ki! :)
Ui.: Még mindig lehet jelentkezni a blogversenyünkre, ne hagyjátok ki! :)
Csók, Vacak
KÜLSŐ
A blogod megnyitása utáni első mozzanatom a hunyorgás volt, ugyanis az oldalon annyira a sötét színek uralkodnak, hogy alig láttam a fekete betűidet. Egyébként tudod, mit hagytál ki? A fejezetes modult, így egy kis trükköt kellett bevetnem, hogy az elsőhöz jussak.
Ami egyébként a fejlécet illeti, a lány baloldali változatának orránál, illetve szeménél, van egy "csík", ami rögtön magára vonta a tekintetem. Egy olyan érzés is keletkezett bennem, miszerint nem kapcsolódik a történetedhez, hisz sportról szól, olimpiáról, szerelemről. A háttér meg csak lila, és kifejezéstelen. Nem azzal van a gond, szép, meg minden, egy egyszerűen nem kapcsolódik a blog témájához. Úgy nagy vonalakban erről ennyit is. Észrevettem, Cassy, hogy egyáltalán nem kommunikálsz az olvasókkal, sem a fejezeteknél, sem a chatben. Pedig szerintem ez egy alapdolog, hogy valamilyen szinten kiszólunk nekik, hogy tudják, élünk, és nem cserélt le minket egy robot. Bocsánat, nem akarom, hogy úgy vedd, kioktatlak. Egyáltalán nem.
Az első modulodat szerintem lejjebb tehetnéd, és helyére a történet fülszövegét helyezhetnéd be. Tudod, milyen lusták egyesek, ha nem látnak bevezetőt, vagy megnyomják a kis pirost ott fönt, vagy keresgélnek. Ha utóbbi történik, akkor sem fogják megvárni, míg betölt egy új oldal csak azért, csak hogy rápillantsanak a tartalomra. Hidd el, tapasztalatból mondom.
BELSŐ
Alapsztori: Ami elsőnek megszületett gondolat a fejemben, hogy neked érdekes felfogásod van. Nem tudom, lehet az én hibám. Az első fejezet elolvasása után nekem az jött le, hogy Leticia szülei rákényszerítették őt a sportra, mikor a lányuk hetek óta mondogatta, hogy nem akar menni. A magam részéről én nehezteltem volna a szüleimre, ha ilyet tesznek velem, ellenben Letivel, akinek mindez nem okozott problémát. Mindegy is. Tudod, én is részt vettem azon a novellaversenyen, amire megírtad a művedet. Sosem gondoltam volna, hogy így kifogja nőni magát, így még nagyobb késztetést éreztem, hogy belekezdjek ebbe a történetbe, és mikor elkezdtem, eléggé megbántam, hogy nem tettem meg ezt a lépést hamarabb. Bár maga a történet nem az én stílusom, élvezettel olvastam, kíváncsivá tettek az apró mozzanatok, és a rejtély, amellyel mindig zártad a fejezeteidet.
Karakterek: Mennyi is? Hat fejezet kellett hozzá, hogy úgy kedveljem meg Norbit, hogy még csak nem is lépett színre. Elég érdekes, hisz bizonyára csúnya szakítás áll kettejük mögött, mégis szép emlékek fűződnek a fiúhoz. Én megkedveltem, ahogy Leticia is, épp ezért is lettem még kíváncsibb, mi történt közöttük. A lánnyal kapcsolatban is kialakult bennem egy vélemény, miszerint ő egy céltudatos ember, aki nem adja fel. Még a szüleiről is vannak elképzeléseim, pedig legtöbben nem engedik kibontakoztatni ezeket a szálakat. Szóval gratulálok, remekül mutattad be a szereplőidet.
Fogalmazás: Mint azt elsőnek említettem, érdekes felfogásod van. Lehet, hogy mindössze a fogalmazásodról volt szó, ami amellett, hogy nagyon szép és választékos, hihetetlenül elgondoló. Remélem, érted, mire gondolok. Mint amikor a távolba révedsz, és néha arra sem figyelsz, hogy mit mondasz másoknak. Csak beszélsz, próbálod a legjobban visszaadni a régmúlt eseményeket, de igazából arra sem figyelsz, értelmesek-e azok a szavak. Nagyából egy ilyen szituációhoz tudnám hasonlítani. És pont ez volt az az apróság, ami továbbvitt, nem engedte, hogy abbahagyjam az olvasást, annak ellenére sem, hogy nem igazán vagyok benne az ilyen műfajú alkotásokban.
Helyesírás: Legszívesebben megemlíteném, hogy gyakran voltak szóismétléseid, de ezek csak az első fejezetekben bukkantak fel. Mikor ezt írom, épp a hetedik rész betöltésére várok, s eddig eléggé jelen voltak a vesszőhibáid. Lehetséges, hogy ez a hanyagság azóta már kétszer is kiszállt belőled, de sosem lehet tudni, Mindenesetre azért néha nézd át a fejezeteidet, mielőtt kiposztolod őket.
Karakterek: Mennyi is? Hat fejezet kellett hozzá, hogy úgy kedveljem meg Norbit, hogy még csak nem is lépett színre. Elég érdekes, hisz bizonyára csúnya szakítás áll kettejük mögött, mégis szép emlékek fűződnek a fiúhoz. Én megkedveltem, ahogy Leticia is, épp ezért is lettem még kíváncsibb, mi történt közöttük. A lánnyal kapcsolatban is kialakult bennem egy vélemény, miszerint ő egy céltudatos ember, aki nem adja fel. Még a szüleiről is vannak elképzeléseim, pedig legtöbben nem engedik kibontakoztatni ezeket a szálakat. Szóval gratulálok, remekül mutattad be a szereplőidet.
Fogalmazás: Mint azt elsőnek említettem, érdekes felfogásod van. Lehet, hogy mindössze a fogalmazásodról volt szó, ami amellett, hogy nagyon szép és választékos, hihetetlenül elgondoló. Remélem, érted, mire gondolok. Mint amikor a távolba révedsz, és néha arra sem figyelsz, hogy mit mondasz másoknak. Csak beszélsz, próbálod a legjobban visszaadni a régmúlt eseményeket, de igazából arra sem figyelsz, értelmesek-e azok a szavak. Nagyából egy ilyen szituációhoz tudnám hasonlítani. És pont ez volt az az apróság, ami továbbvitt, nem engedte, hogy abbahagyjam az olvasást, annak ellenére sem, hogy nem igazán vagyok benne az ilyen műfajú alkotásokban.
Helyesírás: Legszívesebben megemlíteném, hogy gyakran voltak szóismétléseid, de ezek csak az első fejezetekben bukkantak fel. Mikor ezt írom, épp a hetedik rész betöltésére várok, s eddig eléggé jelen voltak a vesszőhibáid. Lehetséges, hogy ez a hanyagság azóta már kétszer is kiszállt belőled, de sosem lehet tudni, Mindenesetre azért néha nézd át a fejezeteidet, mielőtt kiposztolod őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése