Kritika #17

Everyone has another side

KÜLSŐ

Láttam, a fejlécedet és az egész kinézetet Dorina csinálta, így szerintem sem te, sem ő, sem senki már nem lepődik meg, ha azt mondom, hogy remek választás. Lattam már munkáit ezelőtt és ezután is még nézegetni fogom, mert az a lány tud valamit! A színek harmonizálnak, csúnya felület nem is akad. Azonban remélhetőleg nem is sértődtök meg, ha mindezek ellenére bele fogok kötni pár dologba.

A fejlécnél én a képválasztásba kötnék bele. Ugyebár Jo a göndör hajú és Jess az egyenes szálakkal rendelkező, és róluk tudni lehet, hogy míg előbbi magába forduló, utóbb eléggé közvetlen. A képeken ez mégis fordítva van, hisz GöndörNina mosolyog, míg EgyenesNina komoly arccal néz. Szerintem ez így ellentét, ami nekem valamiért alapból szúrja a szemem. Ezen felül a másik, kissé apróbb, számomra mégis szembetűnő pont a jobboldali lányka alatt lévő kép. Szerintem az nem oda való, rontja az összhatást. Lehet, ezt csak én gondolom így, de számomra az a kép zavaró azon a helyen.

A fejlécen kívüli másik dolog a modul. Először is, ha az oldalak menüpontban van egy fejezet fülecskét, fölösleges a blog aljára az archívum. A második, hogy olyan szövegdobozokat használsz, melynek egyetlen szépsége, hogy címnek is helyt ad a szöveg fölött. Ezen okból kifolyólag azt tudom tanácsolni neked, hogy a többi modul - oldalak, cserék, feliratkozók - fölé is helyezd el, és sokkal szebb lesz. Ha nem tudod, hogy oldd ezt meg, most el is magyarázom, de ha mégsem, akkor ne is olvasd tovább, nincs már mit mondanom. :)

Tehát, első és legfontosabb dolgod, hogy a modulok címét kitörlöd az adott helyen. Ezután megnyitsz egy új html panelt, ahova bemásolod a szövegdobozod kódját, majd kitörlöd azt a részt ami már a tartalmat ecseteli, s így csak a cím kódja maradjon a helyén. Elmented, elhelyezed a modul fölött, és máris olyan, mintha egy szövegdobozba helyezted volna bele a modult. Remélem, segítettem ezzel a magyarázattal!

BELSŐ

Alapsztori: A fülszöveg alapján nem sok minden derül ki a történetből, és én alapból nem rajongok a "mindent megváltoztat" végződésű szinopszisokért. Tudod, azok olyan semmitmondóak. Mivel már a prológusban megváltozik minden, javasolnám eme ismertető átírását. De mindezeket félretéve a már előtt említett bevezető rész kifejezetten váratlanul ért, hogy azonnal beindultak a cselekmények, így a továbbiakban máris felmerül bennem a "hogyan tovább" kérdés. A tartalmat cseppet sem nevezném sablonosnak, bár nem is szeretnék elhamarkodottan felszólalni, hisz egy - töltelék - fejezet alapján még semmi sem biztos. Ennek ellenére a kezdés figyelemfelkeltő, és tiszteletre méltó.

Karakterek: Nem tervezem ennek a pontnak többsoros kitárgyalását, mivel elég nehéz lenne. Jess karaktere, pontosabban ahogy azt kidolgoztad, elénk tártad, igazán figyelemreméltó. hiszen igaz, hogy a lánnyal többé nem találkozunk, de te ennek ellenére próbáltál róla minden információt átadni, hogy szinte észre sem vettük. Joannában őszintén magamra ismertem. A lány szótlansága, az érzelmekhez és annak kinyilvánításához való hozzáállás, az erősnek mutatkozás... Eléggé elcsodálkoztam! Bár mindezt talán nem tudtam volna így szavakba önteni, ha nincs az az E/.3-as prológus, de ezt majd a következő pontban! Nem is szeretnék ide több szót fűzni, legyen elég annyi, hogy a karakteralkotásodba nem találtam belekötni valót.

Fogalmazás: És akkor ez az a pont... Tudom, nem én vagyok az első, aki ezt mondja neked, de szerintem tovább kellene próbálkoznod a harmadik személyű írásmóddal. Azonfelül, hogy a szereplőidet könnyebben vagy képes bemutatni, neked megvan az a ritka tehetséged - lehet csak szerintem ritka -, hogy képes vagy elvonatkoztatni az egyik szereplőtől, hogy nemcsak a másikra, de ezzel együtt a környezetre is kellőképp oda tudsz figyelni. Ez nem sok embernek sikerül jól, élükön velem, amiért most nagyon féltékeny is lettem rád, de nem ez a lényeg. Azon kívül, hogy szóismétlésed volt a prológusban, több, mint az első fejezetben, szerintem nincs itt semmi probléma. Arra én is felhívnám a figyelmed, hogy a szövegben való csillagozást, ahol és amivel egy bandanevet helyettesítettél, szerintem mellőzd/írt át. Egyrészt eléggé idegesítő, hogy ilyesmi megállásra sarkall minket az olvasásban, nem is szép. Szerintem vagy írd ki, vagy csak maradj úgy a szövegben, hogy egy banda, vagy szokásosan a kedvenc bandája, vagy bármilyen más szövegtípussal, de kerüld el, hogy ilyen csillagozást kelljen alkalmaznod.

Helyesírás: A helyesírásod nem hibátlan, de nem is a legrosszabb. Csupán néhány elírásba botlottam, összevethetetlen egy bombarobbanással, szóval nem is csinálok belőle nagy ügyet. Valamint, amikor két jelenetet szeretnél elválasztani a már említett csillagozással, az előtte-utána szóköz sokkal szebbé és észrevehetőbbé tudja tenni ezt a műveletet. Nem hiszem, hogy nagyon magyarázkodnom kellene, hogyan is csináld, biztosan száz másik helyen láttad már ugyanezen műveletet a gyakorlatban.

Régi-új fejléc

Sziasztok!

Csak amolyan mutatóba szeretném nyilvánosságra bocsátani eme fejlécet, melyet a napokban műveltem. Életem első gifes fejléce, ami bár manapság nagyon felkapottá vált, nekem még újdonság e téren, és van elég bátorságom azt állítani, hogy nem is lett olyan rossz.

Bloglink: Özönvíz

Hamarosan érkezünk a blogverseny eredményhirdetésével! :)

Jó éjt!

Vacak

Kritika #16

Héj, sziasztok!

Csak annyit szerettem volna, hogy ezennel újra elérhető a kritikarendelés, és ha nem bánjátok, szeretnék egy kis önreklámot; Nemrég nyitottam egy blogot, a neve Özönvíz, nézzetek be!

Ui.: Még mindig lehet jelentkezni a blogversenyünkre, ne hagyjátok ki! :)

Csók, Vacak

That heart you caught ... is waiting for you

KÜLSŐ

A blogod megnyitása utáni első mozzanatom a hunyorgás volt, ugyanis az oldalon annyira a sötét színek uralkodnak, hogy alig láttam a fekete betűidet. Egyébként tudod, mit hagytál ki? A fejezetes modult, így egy kis trükköt kellett bevetnem, hogy az elsőhöz jussak.

Ami egyébként a fejlécet illeti, a lány baloldali változatának orránál, illetve szeménél, van egy "csík", ami rögtön magára vonta a tekintetem. Egy olyan érzés is keletkezett bennem, miszerint nem kapcsolódik a történetedhez, hisz sportról szól, olimpiáról, szerelemről. A háttér meg csak lila, és kifejezéstelen. Nem azzal van a gond, szép, meg minden, egy egyszerűen nem kapcsolódik a blog témájához. Úgy nagy vonalakban erről ennyit is. Észrevettem, Cassy, hogy egyáltalán nem kommunikálsz az olvasókkal, sem a fejezeteknél, sem a chatben. Pedig szerintem ez egy alapdolog, hogy valamilyen szinten kiszólunk nekik, hogy tudják, élünk, és nem cserélt le minket egy robot. Bocsánat, nem akarom, hogy úgy vedd, kioktatlak. Egyáltalán nem.

Az első modulodat szerintem lejjebb tehetnéd, és helyére a történet fülszövegét helyezhetnéd be. Tudod, milyen lusták egyesek, ha nem látnak bevezetőt, vagy megnyomják a kis pirost ott fönt, vagy keresgélnek. Ha utóbbi történik, akkor sem fogják megvárni, míg betölt egy új oldal csak azért, csak hogy rápillantsanak a tartalomra. Hidd el, tapasztalatból mondom.

BELSŐ

Alapsztori: Ami elsőnek megszületett gondolat a fejemben, hogy neked érdekes felfogásod van. Nem tudom, lehet az én hibám. Az első fejezet elolvasása után nekem az jött le, hogy Leticia szülei rákényszerítették őt a sportra, mikor a lányuk hetek óta mondogatta, hogy nem akar menni. A magam részéről én nehezteltem volna a szüleimre, ha ilyet tesznek velem, ellenben Letivel, akinek mindez nem okozott problémát. Mindegy is. Tudod, én is részt vettem azon a novellaversenyen, amire megírtad a művedet. Sosem gondoltam volna, hogy így kifogja nőni magát, így még nagyobb késztetést éreztem, hogy belekezdjek ebbe a történetbe, és mikor elkezdtem, eléggé megbántam, hogy nem tettem meg ezt a lépést hamarabb. Bár maga a történet nem az én stílusom, élvezettel olvastam, kíváncsivá tettek az apró mozzanatok, és a rejtély, amellyel mindig zártad a fejezeteidet.
Karakterek: Mennyi is? Hat fejezet kellett hozzá, hogy úgy kedveljem meg Norbit, hogy még csak nem is lépett színre. Elég érdekes, hisz bizonyára csúnya szakítás áll kettejük mögött, mégis szép emlékek fűződnek a fiúhoz. Én megkedveltem, ahogy Leticia is, épp ezért is lettem még kíváncsibb, mi történt közöttük. A lánnyal kapcsolatban is kialakult bennem egy vélemény, miszerint ő egy céltudatos ember, aki nem adja fel. Még a szüleiről is vannak elképzeléseim, pedig legtöbben nem engedik kibontakoztatni ezeket a szálakat. Szóval gratulálok, remekül mutattad be a szereplőidet.
Fogalmazás: Mint azt elsőnek említettem, érdekes felfogásod van. Lehet, hogy mindössze a fogalmazásodról volt szó, ami amellett, hogy nagyon szép és választékos, hihetetlenül elgondoló. Remélem, érted, mire gondolok. Mint amikor a távolba révedsz, és néha arra sem figyelsz, hogy mit mondasz másoknak. Csak beszélsz, próbálod a legjobban visszaadni a régmúlt eseményeket, de igazából arra sem figyelsz, értelmesek-e azok a szavak. Nagyából egy ilyen szituációhoz tudnám hasonlítani. És pont ez volt az az apróság, ami továbbvitt, nem engedte, hogy abbahagyjam az olvasást, annak ellenére sem, hogy nem igazán vagyok benne az ilyen műfajú alkotásokban.
Helyesírás: Legszívesebben megemlíteném, hogy gyakran voltak szóismétléseid, de ezek csak az első fejezetekben bukkantak fel. Mikor ezt írom, épp a hetedik rész betöltésére várok, s eddig eléggé jelen voltak a vesszőhibáid. Lehetséges, hogy ez a hanyagság azóta már kétszer is kiszállt belőled, de sosem lehet tudni, Mindenesetre azért néha nézd át a fejezeteidet, mielőtt kiposztolod őket.