Kritika #18

*Rescue Me* [ It's always hard to breathe.. ]

KÜLSŐ

A bézs mindig is a kedvenc színeim közé tartozott, nagyon megnyugtató. Lehetséges, neked is ez volt a szándékod vele, tekintetbe véve a történeted lényegét. Szerintem, legalábbis. Nem igazán tudok bármibe is belekötni, szép kinézettel rendelkezik a blogod. Valahogy a fejléceden szereplő nő arca is azt a Ments meg! kifejezést sugallja, mint ami a címed is. Arra szeretném felhívni a figyelmed, hogy olyan betűtípust válassz az oldalnak, ami szereti az ő betűt, mivel a jelenlegi éppen hogy eltorzítja azt.
S még azt is szeretném megjegyezni, hogy nagyon tetszenek a képek, amik a posztjaidban szerepelnek, valamint hogy ilyen sajátosra alakítottad azokat.

BELSŐ

Alapsztori: Bevallom, a fülszöveged nem különösebben keltette fel az érdeklődésem, annál inkább az első fejezeted. Mivel még nem sok minden történt ennyi rész alatt, nehéz sokat írnom, s te sem árultál el sok mindent. Érdekesnek ígérkezik, annyit mondhatok.
Karakterek: Eddig mindösszesen két karaktered bukkant fel, Josh és Sophia. Főhősnőnk iránt máris felkeltetted érdeklődésemet titokzatos köhögőrohamaival, s a már előbb említett fülszöveg alapján sejthető, hogy az élet nem túl kegyes vele. Bizonyára több is van e mögött, mint egy egyszerű betegség, jól gondolom? Joshról nem igen tudtam meg sok mindent, mindössze annyit, amennyit ő maga árult el; hogy egy bandában játszik. A következő részekben azért majd mutasd be őt nekünk, olvasóknak is, mind külsőleg, mind belsőleg.
Fogalmazás: Úgy gondolom, a leírások azok, amiket kihagytál az első fejezetben, az érzelmekre azonban remekül ráhangolódtál. Visszatérve a leírásokhoz, arra figyelj, hogy ne hasson szájbarágósnak, de azért közelítsd meg az elképzeléseidet. Ennyit szeretnék csak mondani neked.
Helyesírás: Egy elírásba sem ütköztem, minden írásjel a helyén volt. Ritkaság az ilyen. :)

Könyvajánló #4

Sziasztok!

Elég régen jelentkeztem, de jelzem, még élek. A napokban olvastam egy könyvet, ami tetszett, úgyhogy szeretném megosztani veletek, hátha olvasnátok a szabadidőtökben. Remélem elnyeri majd tetszéseteket.

Neely

Jacob Védelmében

Andy Barber több mint húsz éve megyei helyettes kerületi ügyész. Köztiszteletben álló férfi, szorgalmas munkaerő és boldog családapa. De amikor sokkoló bűncselekmény történik a New England-i kisvárosban, és Andy tizennégy éves fiát vádolják az osztálytársa meggyilkolásával, a férfit teljesen elvakítják az események.

Andy foggal-körömmel próbálja védeni a fiát. Jacob váltig állítja, hogy ártatlan, és Andy hisz neki. Hiszen ez a kötelessége. Ő Jacob apja. De miközben egyre több terhelő bizonyíték és megdöbbentő titok kerül napvilágra, Andy házassága összeomlással fenyeget, a per egyre gyorsabban halad fenyegető végkifejlete felé, és a válságos események tükrében az is kiderül, milyen kevéssé ismeri az apa a fiát, Andy a saját lelkiismeretével is összeütközésbe kerül: hűség és becsület, igazság és hamisság, a mélyen eltemetett múlt és az elképzelhetetlen jövő között őrlődik.

William Landay tökéletes regénye egy válságba került családról szól – izgalmas, karakteres krimi, amely egyben lebilincselő történet bűntudatról, árulásról, és arról, milyen félelmetes sebességgel tud félresiklani az életünk.

Saját véleményem:

Elsőre furcsa volt egy ötvenes éveiben járó férfi szemszögéből olvasni, de elég könnyen hozzászoktam. Az is érezhető volt, hogy férfi az író, nyugodt lélekkel káromkodnak a szereplők, de ez a mai világban nem szokatlan. Nekem személy szerint már az elejétől tetszett, szó szerint nem tudtam letenni. Nem igazán szeretem a krimiket, nekem azok csak durva gyilkosságokról szólnak, de ez más volt. Itt egy család történetét látjuk, és nem kiszámíthatóan. Az olvasó várja, hogy végre megtudja ki a gyilkos, hiszen az író tökéletesen eltalálta a választást, hogy az apuka szemszögéből ír. De ami a legjobban tetszett és egyben fel is kavart, az a vége volt. Egy csattanó.

Igaz, hogy felnőtteknek ajánlott, de én úgy gondolom kamaszok is nyugodtan elolvashatják, csak akinek nincs gyereke, nem tuja annyira átérezni. Nem csak izgalmas, de elgondolkodtató is, biztos vagyok benne, hogy nem bírnám ki Andy helyében.