Kritika #18

*Rescue Me* [ It's always hard to breathe.. ]

KÜLSŐ

A bézs mindig is a kedvenc színeim közé tartozott, nagyon megnyugtató. Lehetséges, neked is ez volt a szándékod vele, tekintetbe véve a történeted lényegét. Szerintem, legalábbis. Nem igazán tudok bármibe is belekötni, szép kinézettel rendelkezik a blogod. Valahogy a fejléceden szereplő nő arca is azt a Ments meg! kifejezést sugallja, mint ami a címed is. Arra szeretném felhívni a figyelmed, hogy olyan betűtípust válassz az oldalnak, ami szereti az ő betűt, mivel a jelenlegi éppen hogy eltorzítja azt.
S még azt is szeretném megjegyezni, hogy nagyon tetszenek a képek, amik a posztjaidban szerepelnek, valamint hogy ilyen sajátosra alakítottad azokat.

BELSŐ

Alapsztori: Bevallom, a fülszöveged nem különösebben keltette fel az érdeklődésem, annál inkább az első fejezeted. Mivel még nem sok minden történt ennyi rész alatt, nehéz sokat írnom, s te sem árultál el sok mindent. Érdekesnek ígérkezik, annyit mondhatok.
Karakterek: Eddig mindösszesen két karaktered bukkant fel, Josh és Sophia. Főhősnőnk iránt máris felkeltetted érdeklődésemet titokzatos köhögőrohamaival, s a már előbb említett fülszöveg alapján sejthető, hogy az élet nem túl kegyes vele. Bizonyára több is van e mögött, mint egy egyszerű betegség, jól gondolom? Joshról nem igen tudtam meg sok mindent, mindössze annyit, amennyit ő maga árult el; hogy egy bandában játszik. A következő részekben azért majd mutasd be őt nekünk, olvasóknak is, mind külsőleg, mind belsőleg.
Fogalmazás: Úgy gondolom, a leírások azok, amiket kihagytál az első fejezetben, az érzelmekre azonban remekül ráhangolódtál. Visszatérve a leírásokhoz, arra figyelj, hogy ne hasson szájbarágósnak, de azért közelítsd meg az elképzeléseidet. Ennyit szeretnék csak mondani neked.
Helyesírás: Egy elírásba sem ütköztem, minden írásjel a helyén volt. Ritkaság az ilyen. :)