2013. december 1., vasárnap

Könyvajánló #3

Sziasztok!
A szomorú egyhangúság, ami röviden annyit tesz, hogy eddig csak kritikákkal jelentkeztem, kezdett unalmassá válni számomra, így hoztam valami mást. Könyvajánlót. A választottam pedig nem más, mint Karen Marie Moning Tündérkrónikák sorozata, s annak első része a Keserű ébredés.
                                                                                                                                      



Fülszöveg:
MacKayla Lane Georgiában élő kisvárosi lány. A vihogós csitri egyszeriben komor felnőtté válik, amikor értesül Írországban tanuló nővére, Alina meggyilkolásáról. Mobiltelefonjáról meghallgatja testvére utolsó, kétségbeesett és rejtélyes üzenetét. Dublinba utazik, hogy a számára felfoghatatlan, misztikus nyomokat követve eljusson Alina gyilkosáig, és bosszút álljon rajta.
A válaszok keresése közben azonban nemcsak nővére titokzatos életének, szerelmének és halálának részletei tárulnak fel előtte lépésről lépésre, hanem az ír város ódon falak mögötti, láthatatlan árnyékvilága is. Az ijesztő események sodrában rá kell döbbennie, hogy a múlt egymással is könyörtelen harcban álló furcsa figuráinak mesterkedéseit csakis akkor képes túlélni, ha megtanulja használni újonnan felfedezett adottságát, amelynek révén betekintést nyerhet a tündérek veszedelmekkel teli világába. A veszélyek leküzdésében segítőtársa is akad a kiismerhetetlen könyvesbolt-tulajdonos, Jericho Barrons személyében. A nagy tudású férfi történetei révén érti meg, hogy ha nem sikerül megakadályozni a tündérek és az emberek világát elválasztó falak teljes leomlását, akkor az emberiség jövője reménytelen.

5 dolog, amiért én is ajánlom:
  1. tele van jó pasikkal (persze, hogy ez van az első helyen, nem is én lennék)
  2. Moning úgy írja le a tündéreket, hogy egy életre elmenjen a kedvünk a Csingiling nézésétől
  3. a főszereplő, Mac jellemfejlődése, ami öt könyvön át tart, egyszerűen bámulatos
  4. ez előző pontra válaszolva: az első könyvben egy vihogós csitri, aki nem élhet rózsaszín ruhák és szivárványok nélkül teljesen eltűnik az utolsó kötetre, amikor is már mindenkit ki akar nyírni
  5. a benne lévő fordulatokkal lehetetlenség küzdeni, egyszerűen magával ragadó, hogy mikre nem derül fény
Én csak ajánlani tudom, mert mióta elolvastam, teljesen más szögből kezdtem látni a dolgokat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése